A világ számos legnagyobb művésze és zeneszerzője, komikusok, feltalálók, tudósok és sportolók, mind Argentin híres emberek. Ezek közül néhány nevet már előző cikkünkben említettük, de sajnos nem tartalmazza mindegyiket.
Lionel Messi labdarúgó
Lionel Andrés Messi Cuccittini (Rosario, 1987. június 24. –) világbajnok argentin labdarúgó, a Paris Saint-Germain támadó játékosa. Az Argentin híres emberek közül talán ő a legismertebb. Lionel Messi a generációjának egyik legkiemelkedő játékosa, aki 22 éves korára elnyerte az Aranylabda- és FIFA az év játékosa díjakat. Spanyol állampolgársággal is rendelkezik, ezért európai játékosnak is számít. 2009 és 2021 között hétszer nyerte el az Aranylabdát, amellyel ő lett az első hétszeres győztes. Ezzel ő és Cristiano Ronaldo, akik háromnál többször vihették el a díjat. Képességei és játékstílusa alapján sokszor hasonlítják össze Diego Maradonával, a legendás argentin játékossal, aki maga is utódjának nevezte.
2000-ben hagyta el szülővárosa klubját, a Newells Old Boys-t, és családjával Európába költözött, amikor a Barcelona vállalta, hogy fizeti a növekedési hormonhiány miatti kezelését. A 2004-05-ös idényben debütáló szezonjában ő lett a spanyol bajnokság történetének legfiatalabb- és legtöbb gólt szerző játékosa. Ugyanebben a szezonban spanyol bajnok lett, egy évvel később pedig bajnok és Bajnokok Ligája-győztes; a 2006-07-es szezon jelentette az áttörést, amikor a Barcelona állandó játékosa lett. Eddigi legsikeresebb szezonja a 2008-09-es idény volt, amikor 38 góllal kulcsszerepet játszott a Barcelona győzelmében. A 2009-10-es szezonban szerzett 47 góljával megdöntötte a Barcelona klubrekordját is, amelyet akkoriban Cristiano Ronaldo tartott.
Diego Maradona labdarúgó
Diego Armando Maradona (1960. október 30. – 2020. november 25.) argentin profi labdarúgó és menedzser. Széles körben a sportág történetének egyik legnagyobb játékosaként tartják számon, egyike volt a FIFA 20. századi játékosa díj két közös nyertesének.
Maradona látásmódja, passzolása, labdaszabályozása és cselezési képességei egyesültek kis termetével, ami alacsony súlypontot adott neki, így jobban manőverezett, mint a legtöbb játékos. Jelenléte és vezetése a pályán nagy hatással volt csapata általános teljesítményére, miközben az ellenfél gyakran kiemelte. Kreatív képességei mellett gólra törő képességekkel is rendelkezett, és szabadrúgás- specialistaként ismerték. A koraérett tehetség, Maradona az „El Pibe de Oro” (Az aranyfiú) becenevet kapta, mely név egész karrierje során ragadt rá. A pályán kívül is zaklatott élete volt, és 1991-ben és 1994-ben is eltiltották kábítószerrel való visszaélés miatt.
A fejlett játékmester, aki a klasszikus 10-es pozícióban tevékenykedett, Maradona volt az első foci játékos, aki kétszer is felállította a világrekordot az átigazolási díjért : 1982-ben, amikor 5 millió fontért a Barcelonához, 1984-ben pedig a Napolihoz igazolt 1000 forintért. 6,9 millió font. Karrierje során az Argentinos Juniors, a Boca Juniors, a Barcelona, a Napoli, a Sevilla és a Newell’s Old Boys csapatában játszott, és a leghíresebb a Napoliban eltöltött időről, ahol számos elismerést nyert. Talán vitathatatlan, hogy az Argentin híres emberek közül ő a világon a legismertebb.
Az Argentínával folytatott nemzetközi pályafutása során 91 válogatottságot szerzett és 34 gólt szerzett. Maradona négy labdarúgó-világbajnokságon szerepelt, köztük az 1986-os mexikói világbajnokságon, ahol Argentína csapatkapitányaként vezette őket Nyugat-Németország felett a döntőben, és megnyerte az Aranylabdát a torna legjobb játékosaként. Az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében mindkét gólt megszerezte az Anglia elleni 2–1-es győzelemben, amely két különböző okból lépett be a futballtörténelembe. Az első gól egy büntetlen szabálytalanság volt, amelyet „Isten keze” néven ismertek, míg a második gól egy 60 méteres cselezést követett öt angol játékos mellett, amelyet 2002-ben „Az évszázad góljának” választottak.
Jorge Luis Borges költő
Jorge Luis Borges, teljes nevén Jorge Francisco Isidoro Luis Borges Acevedo (Buenos Aires, 1899. augusztus 24. – Genf, 1986. június 14.) argentin költő, esszéíró, elbeszélő, irodalomtörténész, filozófus, a 20. századi világirodalom nemzetközileg elismert alakja.
1899. augusztus 24-én született Buenos Airesben. Születése után nem sokkal családja Palermo északi külvárosába költözött, ahol Che Guevara élt. A területet olasz bevándorlók nevezték el a szicíliai San Benito de Palermo szentről. A terület ma már fejlett, de a század végén még a létminimum alatt élő, késsel hadonászó bandák otthona volt. A területet bordélyházak, kabarék, tangótáncosok és prostituáltak, valamint ellenséges elemekről szóló pletykák jellemezték. Ennek a kavalkádnak a lényege volt az, amit Borges magáévá tett, és amelynek hatása alatt írta korai műveit.
Ernesto Sabato
Ernesto Sabato (1911. június 24. – 2011. április 30.) argentin regényíró, esszéíró, festő és fizikus. A BBC szerint elnyerte a spanyol irodalom legrangosabb díjait, és nagy befolyásossá vált Latin-Amerika irodalmi világában. Halála után El País az argentin irodalom utolsó klasszikus írójának nevezte.
Sabato kitűnt kopasz pástétomával és kefe bajuszával, színezett szemüveget és nyitott nyakú inget viselt. Rojasban, Buenos Aires tartomány kisvárosában született. Sabato a Colegio Nacional de La Plata- ban kezdte tanulmányait. Ezután fizikát tanult az Universidad Nacional de La Plata-n, ahol PhD fokozatot szerzett. Ezután a párizsi Sorbonne- on járt, és a Curie Intézetben dolgozott. A második világháború után elvesztette érdeklődését a tudomány iránt, és írni kezdett.
Sabato életművében három regény szerepel: El Túnel (1948), Sobre héroes y tumbas (1961) és Abaddón el exterminador (1974). Közülük az első publikációkor kritikai elismerést kapott, többek között Albert Camus és Thomas Mann írótársaitól. A másodikat remekművének tekintik, bár sok más művéhez hasonlóan majdnem elégette. Sabato esszéi olyan változatos témákat dolgoznak fel, mint a metafizika, a politika és a tangó. Írásai alapján számos nemzetközi díjat kapott, köztük a Miguel de Cervantes-díjat (Spanyolország). Becsületlégió (Franciaország), Jeruzsálem-díj (Izrael) és Prix du Meileur Livre Étranger.
Victoria Ocampo
Ramona Victoria Epifanía Rufina Ocampo CBE (1890. április 7. – 1979. január 27.) argentin író és értelmiségi volt. Leginkább mások szószólójaként és a Sur című irodalmi folyóirat kiadójaként ismert, saját jogán író és kritikus volt, valamint korának egyik legkiemelkedőbb dél-amerikai nője. A nővére Silvina Ocampo, szintén író.
Ramona Victoria Epifanía Rufina Ocampo néven Buenos Airesben, egy magas társasági családban született, egy francia nevelőnő tanította otthon. Később ezt írta: az ábécé-könyv, amelyben olvasni tanultam, francia volt, csakúgy, mint a kéz, amely megtanított az első betűk rajzolására.
Néha azt mondják, hogy részt vett a Sorbonne-on : Ocampo-életrajzának 39. oldalán Doris Meyer azt állítja, hogy a család 1906–1907-es párizsi útja során, amelyen Paul César Helleu metszett , az Ocampos megengedte 17 – éves Victoria, „jól kísérve”, hogy auditáljon néhány előadást a Sorbonne-ban és a Collège de France- ban . Emlékezett arra, hogy különösen élvezte Henri Bergsontelőadásai az utóbbin. Soha nem érettségizett egyikbe sem. Régi, hagyományos, gazdag családja rosszallotta a nők formális oktatását, így Victoria keveset kapott. 1912-ben Ocampo feleségül vette Bernando de Estradát (más néven Monaco Estrada). A házasság nem volt boldog; a pár 1920-ban elvált, és Ocampo hosszan tartó viszonyt kezdett férje unokatestvérével, Julián Martínezzel, diplomatával.
